"Amikor meghalt a nagyapám, anyám után én is végigolvastam az összes füzetet. Harminc év napsütése, átlaghőmérséklete, felhőátvonulása. Minden nap időjárása gondosan lejegyezve, rajzolt, dőlt betűkkel írva, milyen színű volt az ég. Olyan volt, mint egy gyönyörű, felemelő és végtelen mantra. Akárha egy csendes kalendáriumot találtam volna az életünkről, amelyben - nem kell az a hízott ego - mi nem vagyunk benne. Csak ez eső szemerkél halkan, megáldva a Rozgonyi utcai kert minden titkát."
Ezeket a sorokat olvashatjuk Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című legújabb novellás kötete hátlapján és ezekkel sorokkal indította a közönségtalálkozót a lajosmizsei könyvtár olvasótermében.
A novellás kötet alcíme - egy csendes kalendárium - ezzel is tisztelegve nagyapja emléke előtt.
Személyes emlékeit idézte fel a szegvári származású író. Mesélt nagymamájáról, szüleiről, hozzátartozóiról, egy rosszul sikerült islerről. Ezek a kapcsolatok és a családi történetek hatottak rá leginkább írói munkássága során. A családi történetek jelentősége abból áll, hogy akiről szólnak azok még mindig velünk élnek.
Élvezetes történeteivel, előadásmódjával nyűgözte le közönségét és az est végén sokaknak dedikálta köteteit Grecsó Krisztián.